2014. július 15., kedd

V. Fejezet



Nagyon furán viselkedett Adam, honnan tudta, hogy van valami a kezemmel? Lehet ő is velem álmodott, de ha ez így is volt...nálam ő meghalt...vagy nem? Eddig soha nem voltam olyan sokáig az álmomban mint múltkor. Legközelebb meg kell néznem, hogy biztos meghal-e!
- Alice! - kiáltotta Cecy. Teljesen kiment a fejemből, hogy beszélni akar velem, gyorsan megfordultam és bevártam. Láttam rajta, hogy nincs minden rendben vele.
- Minden oké Cecy?- megrázta a fejét.
- Összevesztem anyuékkal.. - felvontam szemöldököm. - A foci meccsre kérdezés nélkül mentem el - hajtotta le a fejét.
- De miért?
- Tudtam, hogy úgysem engednek el meg már amúgy is mindegy volt, már előtte is összevesztünk Dorián miatt is. Alig aludtam este. - sóhajtotta.
- Ki fogtok békülni!- bíztattam
- Egy ideig biztos nem, nagyon felhúztam őket. - rám nézett majd folytatta- És hát tudod...most nem nagyon szeretnék otthon lenni...
- Nyugodtan nálunk aludhatsz ameddig jónak látod Cecy, anyu biztos megérti. - mosolyogtam rá. Így hát elindultunk hazafelé. Egész úton nem beszéltünk egymással, mindketten a gondolatainkban kutattunk. Hirtelen poshadt szag csapta meg az orrom. Ránéztem barátnőmre.
- Te nem érzed?
- Mit?- kérdőn rám nézett.
- Ezt a szagot...- beleszagolt a levegőbe majd megrázta fejét. Mikor elértünk a házunkat előre küldtem Cecyt, hogy majd később bemegyek de még valamit elszeretnék intézni. Bement. Még mindig éreztem azt a bűzt, amit egész úton. Hátat fordítottam az ajtónak, mikor hirtelen elsuhant valami a szemem előtt és az a bűz amit eddig éreztem felerősödött, majd eltűnt ahogyan az elsuhanó dolog. Pár percig csak bámultam magam elé, mikor kijött anya.
- Miért nem jössz be, Kicsim? - kérdezte mosolyogva. Megvontam a vállam és besétáltam, de mielőtt becsukódott volna az ajtó még egyszer kinéztem és megint láttam elsuhanni valamit. Ilyen nincs, mi történik velem?.
- Minden rendben? - mélyen a szemembe nézett. Megráztam a fejem.
- Nem akarok beszélni róla- anya szomorúan bólintott és bement a konyhába. Felmentem a szobámba, levettem a pulcsimat.
- Alice! Mit csináltál már megint? - kérdezte barátnőm idegesen, kérdőn rá bámultam. - Kezed! - azzal megfogta a csuklóm.
- Ja, hogy ez? Semmit... - egy hazugság sem jutott eszembe, azzal Cecy lerángatta a kötést.
- Mi a fasz? Ezt, hogy vagy ki? - kérdezte miközben rám nézett. Megvontam a vállam, végül is nem hazudtam mert tényleg nem tudom. -Ali!
- Tényleg nem tudom!- rivalltam rá, amit meg is bántam- Bocs- ő megrázta a fejét és továbbra is a szemembe nézett válaszra várva - Valami álmomban megharapott aztán tessék. - nyújtottam felé a kezem. Láttam a szemében, hogy nem érti. Sóhajtottam egyet és leültem az ágyamra, kezembe temettem az arcom. Barátnőm leült mellém és megsimogatta a hátam.
- Jó, mindegy... - nézett fel a plafonra- majd kitaláljuk, hogy mi ez - szomorúan rám mosolygott. Bólintottam.

Nehezen feltápászkodtam, még mindig az erdőben voltam. Ahogy körül néztem megpillantottam egy földutat, elindultam. Hideg volt és nem volt rajtam kardigán. Keresztbe fontam a karom, úgy haladtam tovább. Minden egyes neszre felfigyeltem, féltem..féltem, hogy az a lény megint megtalál vagy, hogy látom megint Adamot véresen össze esni. Egyiket sem akartam. Nem volt tovább föld út, egy gyönyörű tisztásra értem, a napfény megvilágította az egész területet. Távolabb folytatódott az erdő, mikor ráléptem a tisztásra nem messze tőlem kavarogni kezdett valami fehér füst szerűség. Megálltam, a füst egy hosszú fehér ruhás nő alakját vette fel. A nő karamell színű haja egy nagy kontyban volt össze fogva. Háttal állt nekem de a válla fölött rám nézett, aztán megfordult és elindult felém. Csak álltam egyhelyben és bámultam ahogyan jön egyre közelebb és közelebb. Majd megáll tőlem egy lépésre, kinyújtotta felém a kezét és kisöpört az arcomból egy kósza hajtincset miközben mosolygott. Félre billentette fejét.
- Már vártalak. - azzal megfogta a karomat és maga után húzott. A tisztás közepén megálltunk, a nő levette a nyakláncát és a kulcs alakú medált elforgatta a levegőben. Komisz mosollyal felém fordult, nem szóltam semmit és próbáltam közömbös arcot vágni. Megjelent egy ajtó, rárakta a kezét a kilincsre. Mikor látta, hogy nem fogok semmilyen érzelmet produkálni megrázta a fejét és kinyitotta az ajtót. Egy hatalmas terembe léptünk be. A padló tele volt vakolattal, de a falak újra voltak festve fehérrel és elszórva egy-egy vörös csíkkal.
 - Ez... gyönyörű - mondtam miközben körbe fordultam saját tengelyem körül, az ajtó mögöttünk eltűnt, helyét egy fal vette át.
- Lesz még szebb is- mondta miközben elindult .- Ez a rész még 1800-as időkben épült. - átvágtunk egy másik termen miközben csak haladtunk teremből terembe. - Azokban az években...egy..khm - nézett rám-elmegyógyintézet volt .- mikor a mondat végére ért, egy nagy részbe értünk. Látszott, hogy ez a legrégebbi része az egész épületnek, de káprázatos volt. Két oszlop volt a terem közepén kétoldalt, a végében pedig egy hosszú asztal. Az asztal mögött egy öreg hölgy ült fekete hajjal, mikor meglátott minket felállt és megkerülte az asztalt, egyenes háttal, magabiztos kifejezéssel az arcán megállt előttünk. A mellettem lévő nő, - mint később kiderült Annabell a neve- szóval Annabell kissé meghajolt. Nem tudtam, hogy nekem is utánoznom kéne-e a mozdulatát, így hát inkább csak a fejemet hajtottam lejjebb. Majd mikor felnéztem megláttam, hogy a nő szeme fekete volt, vajon Annabell-é is fekete? Hirtelen kétrét görnyedtem. Hangot hallottam a fejemben...valaki a nevemen szólongatott. Homályosult a látásom és a következő pillanatban éreztem ahogyan a hideg kőre esek.

Kiabálást hallottam magam mellöl majd egy hangos sikítást. Rettenetesen fájt a vállam, éreztem ahogyan a testemet végig húzzák a kövön. Hallottam, hogy valaki beszél hozzám amit egy hangos csattanás követett.
- Menj már, csak ennyit tudsz?! - kiáltotta valaki. Kezdtem magamhoz térni, nehezen felültem és megdörzsöltem a  szememet, mikor a látásom kitisztult rémes látvány fogadott. Előttem egy ember feküdt akit mindenhol vér borított, teljes zűrzavar uralkodott körülöttem. Hirtelen valaki megragadta a kezemet és felrángatott ,majd elkezdett futni maga után ráncigálva. Mikor beértünk egy erdő közelében lihegve megállt és felém fordult.
- Meg vagy? - kérdezte mosolyogva. Nehezen bólintottam majd kirángattam a karomat a szorításából.
- Mi folyik itt? - kérdeztem vissza fordulva ahonnan jöttünk. - És ki vagy te? - fordultam visszafelé miközben idegesen beletúrtam a hajamba. - Mi a franc történik velem?- kiabáltam rá szegény srácra, könnyek szöktek a szemembe. A fiú közelebb jött és átkarolt.
- Nem lesz semmi baj, megvédelek-suttogta a fülembe.

Testemet sírás rázta, barátnőm aggódó tekintetébe néztem és vártam, hogy hetedjére is meg kérdezze miért sírok.
-Mi a baj Alice? - láttam rajta, hogy mindjárt elsírja magát. Végül felálltam és lerohantam a konyhába, ahol különös látvány fogadott. A kezemen lévő harapás elkezdett lüktetni, egy sötét alak állt a hűtőnek dőlve. Lefagytam a félelemtől, nem tudtam mit kezdeni magammal, csak álltam és bámultam a lányt akinek csápszerű nyelvek lógtak ki a száján. Sötét volt, de láttam ahogyan fehéren izzik a szeme. Kiabálni akartam, segítséget hívni, de nem tudtam mintha valami jeges kéz szorítaná a tokom. Hirtelen egy vakító, fehér fény terítette be a konyhát aztán valaki megragadott háturról.
A fény eltűnt, de már nem a házunkban voltunk, hanem ugyanabban az erdőbe ahová álmomban a srác rángatott.
-Mondtam, hogy megvédelek nem?- szólt a fiú mögüllem.
-Na jó.. Te ki a franc vagy?
-Nem áll jól a káromkodás.-mondta szomorúan.-Damien-nek hívnak.


IV. Fejezet





- Alice?- kérdezte miközben letámasztotta fehér motorját a járda szélén.- Mit keresel itt?
- Itt lakom? - kérdeztem vissza Doriántól, Cecy bátyjától.
- Úgy értem itt kint, az este közepén..- azzal leült mellém. Felé fordultam, elég rég láttam már Doriánt. Teljesen megváltozott, sokkal helyesebb és férfiasabb lett.
- Ezt én is kérdezhetném..- mosolyogtam rá fájdalmasan.
- De nem kérdezed meg, mert láttad, hogy egy csajt hoztam haza-rám villantotta szexi mosolyát.
- Nem tudtam aludni- miközben ezt mondtam levettem tekintetemet Doriánról és inkább azt a gyönyörű fehér motort bámultam tovább- tetszik a motorod
- Sokat változtál Alice. Emlékszem mikor még 5-6 éves korunkban az utcában rohangáltunk eső után-lekapcsolódott az érzékelős lámba így hát a sötétségbe mosolyogtam. Egészen 13 éves koromig halálosan szerelmes voltam belé, akkor ő 14 volt. Aztán megváltozott.. ő is én is. Elkezdett csajozni és én egyenesen undorodtam tőle, sokszor veszekedtünk is e miatt. Aztán egészen idáig nem beszéltünk.
- Ahogy látom nem sokat változtál Dórian..- mondtam csalódottan
- Nem tehetek róla, hogy az összes csajt vonzom .- válaszolta szinte nevetve. Felálltam mire a lámpa megint felkapcsolt, a srác rám nézett. - Minden rendben van Alice?
- Igen..nem..nagyjából..nem tudom - kezembe temettem az arcom. Dorian fölállt, hagytam hogy átöleljen. Senki előtt nem sírtam még, mindig az erősebbik felemet próbáltam mutatni még akkor is ha már nagyon fájt és csak nagyobbra vágták a sebeimet. De most nem bírtam ki, muszáj volt sírnom. Dorián szorosabban ölelt és próbált megnyugtatni. Eltolt magától és alkaromnál megfogott mire felszisszentem.
- Mi az?- kérdezte miközben az alkaromat vizslatta.
- Semmi, csak nemrég beütöttem és még mindig fáj-hazudtam, ő bólintott.
- Minden rendben lesz? - kérdezte aggodalmasan.
- Persze - mosolyogtam. Visszament a motorjához és beindította. Halk mormogása betöltötte a csendes hajnalt. - Dorian!- rám nézett- Cecynek ne mondd el kérlek! - bólintott és ott hagyott.

Halk ajtó csapódás és pittyegés jelezte, hogy anyu megérkezett. Kulcscsörgés majd halk ajtónyitás és anyám már bent volt a konyhában, én az étkezőasztalnál ültem, fejemet az asztalnak támasztva. Anyu megállt mögöttem, megsimogatta a hátam és nyomott a fejemre egy puszit. Felnéztem rá.
- Hiányoztál. - mondtam tárgyilagosan, de a hangomból kiérződött a sírás.
- Te is hercegnőm - mosolyogva megsimogatta a fejem.
- Hány óra? - anyu megnézte a fekete karóráját.
- Fél 6, gyere menjünk fel aludni..- azzal megfogta a kezem és felvezetett a szobámba, már takart be mikor megkértem, hogy aludjon velem. Így hát befészkelte magát az ágyamba és együtt aludtunk.

Arra riadtam, hogy csörög a telefonom. Csukott szemel kitapogattam a mobilom az éjjeliszekrényen, majd ránéztem a kijelzőjére: "Ismeretlen". Felültem az ágyon és felvettem.
- Hello?!- köszöntem bele rekedtes hangon.
- Szia Alice, Edward vagyok-érződött a hangján, hogy mosolyog. - Cecilyával itt vagyunk a házatok előtt.
- Minek? - kérdeztem egy ásítás közben. Mintha a valaki matatna a telefonban, aztán már csak Cecy hangját hallottam.
- Ali, hétfő van, fél óra és kezdődik a tanítás!
- Mi a..? Komolyan?
-5 perced van, hogy elkészülj, ha nem jössz le akkor bemegyek! - kiabálta és kinyomott. Remek. Ilyen is csak velem történhet... Gyorsan kiszaladtam a mosdóba megmosni a fogam és megfésülködtem, aztán felvettem valami fehérneműt. Kikerestem kedvenc fekete felsőmet amin egy arany színű szarvas fej van, felkaptam egy farmer színű cicagatyát. Kezembe kaptam egy vajszínű kardigánt és már rohantam lefelé. Vettem fel a cipőmet, mikor kinyitódott a bejárati ajtó.
- Jó megyek már- néztem Cecyre, ő aggodalmasan figyelte minden egyes mozdulatom. Beszálltunk Edward fehér Ford mondeojába és már indultunk a suli felé. Szerencsém van, hogy a tancuccaim meg a füzeteim bent vannak a suli szekrényemben.
- Minden rendben Alice?- nézett rám félig Edward.
- Igen nagyjából- mosolyogtam rá, ő viszonozta mosolyom. Az út hátralevő része csendesen telt. Lassan begurultunk az iskola parkolójába. Shelley leállította a motort és előbb rám majd Cecyre nézett.
- Mivel kezdtek? - nézett újra rám mosolyogva.
- Asszem fizika- válaszoltam
-16-os teremben? - bólintottam.
- Jól van menjünk, Ali utolsó órád után eljössz velem!- azzal barátnőm kiszállt az autóból és becsapta az ajtót. Sóhajtottam és én is kiszálltam. Vajon mi baja lehet Cecynek? Edwarddal besétáltunk az iskolába majd külön váltak útjaink. Beültem a már megszokott helyemre, ami az ablakok melletti padsorban a harmadik volt. Becsengettek, de a tanár még sehol nem volt. Lehajtottam a fejem a padra és próbáltam kizárni a csoport társaim beszélgetéseit. Már majdnem elaludtam mikor a tanár berontott a terembe, félig felnéztem, mikor a tanár szúrós szemmel méregetett felültem rendesen és elkezdte az órát. Nagy nehezen kibírtam a fizikát de még maradt 7 órám. Kimentem a szekrényemhez és közben reménykedtem, hogy nem futok össze senkivel. Előkerestem a fülhallgatómat, majd csatlakoztattam a telefonomhoz és elrejtettem, hogy az órákon ne vegyék észre.
Minden zökkenő mentesen ment egészen az ötödik órámig, kémiáig. Nem elég, hogy kikellet bírnom Emma seggrázásait, de még Adam is megjelent. Ez a legjobb napom mondhatom. A kémi tanár bemutatta nekünk az "új fiút" akiért minden lány oda van és aki egész végig a szemembe nézett. Emma rám nézett felvont szemöldökkel és gyűlölettel a szemében, majd vissza fordult előre hosszú loknikba rendezett haját hátra dobva. Adamot beültették mögém és miközben elhaladt mellettem halkan megkérdezte, hogy minden rendben van-e. Legszívesebben kirohantam volna a teremből.
Mikor kicsöngettek olyan gyorsasággal indultam el, mint még soha de Adam így is utolért. Jobb alkaromnál fogva visszarántott, mire én felüvöltöttem, többen is ránk bámultak.
- Sajnálom- engedte el a kezem. - Jobban vagy már?- bólintottam, miközben a sajgó kezemet nézte. Nyúlt volna megint a karom felé, de végül a csuklómnál fogott meg és húzott maga után. Mikor már elhagytuk az ember tömeget, feltolta a pulcsim ujját. Majd kerek szemekkel felnézett rám.
- Ugye nem? - suttogta inkább magának. Nem nagyon értettem, hogy mit akar ebből kihozni. Végül letekerte a fáslit a kezemről, nem ellenkeztem, már teljesen mindegy lett volna. Mikor meglátta a harapást, erősebbre fogta a szorítást a csuklómon. Nem nagyon akart gyógyulni a seb ahogyan elnéztem, ugyan olyan csúnya volt, mint akkor. - Ez lehetetlen!- nézett a szemembe. Kérdőn vizsgáltam az arcát, már nyitottam volna a számat mikor becsöngettek a hatodik órára. Indultam volna vissza a terembe de Adam nem engedte el a kezem.
- Adam! Elengednél? Még van 3 órám- próbáltam kiszabadítani a kezem a szorításából. Végül csak elengedte, nehezen visszatekertem a fáslit és felvettem a kardigánom, majd a szemébe néztem és otthagytam.


2014. július 14., hétfő

III. Fejezet




Barátnőm rávett, hogy maradjunk még kicsit hisz olyan helyes mind két srác és rendeljünk ide kaját. Fel is hívtuk a pizzahutot és rendeltünk egy sonkás kukoricásat pizzát és mellé két Colát, majd figyeltük a srácokat ahogy rohangálnak egy labda után, élvezetes mondhatom. Aztán Adam levette a pólóját, Cecy tág szemekkel bámulta és olvadozott. Mikor a srác megfordult megláttam a hátán a tetoválást, azt ami az álombeli fiúnak a hátán is van, kiesett a kezemből a Cola. Mindenki felém kapta a fejét. Hányinger tőrt rám és szédültem.
- Hogy nem jöttem rá? Annyira nyílván való volt-szidtam magamat miközben próbáltam nem kihányni a reggelimet. Éreztem, hogy valaki simogatja a hátam és, hogy valaki fogja a hajam.
- Ali minden rendben? Nyugodtam hányhatsz...csak ne hányd le magadat meg az új cipőmet légyszi. - hallottam Cecy hangját, de olyan messzinek tűnt. Nagyot lélegeztem, és kinyitottam könnyekkel teli szemem és kiadtam magamból mindent.

Már csak arra emlékszem, hogy otthon ülök a nappaliban mellettem a legjobb barátnőmmel.
- Jobban vagy már? - Kérdezte aggodalmasan, mint egy szülő. Nehezen bólintottam. Ránéztem Cecyre aki a telefonját nyomkodta.
- Kivel sms-ezel?- a hangom rekedtes volt
- Anyuval..
- Nyugodtan menj haza Cecy.. már jobban vagyok, ha lesz valami felhívlak..
- Biztos Alice?- újból bólintottam. Cecily felállt, felvette cipőjét és kinyitotta a bejárati ajtót, visszanézett. - Vigyázz magadra, holnap hívlak- bágyadtan rámosolyogtam. Hátra döntöttem a fejem a fotelben és vagy 5 percig a plafont bámultam. Lassan felálltam és kimentem a konyhába. Kivettem egy poharat a pult alatti szekrényből és megtöltöttem vízzel, majd kerestem magamnak valami harapnivalót. Felmasíroztam a szobámba, leraktam a kezemben lévő dolgokat az asztalom mellett lévő kisasztalra és belenéztem az egész alakos tükörbe. Ugyan olyan rosszul néztem ki mint reggel, talán rosszabbul. Gyorsan letusoltam, felvettem egy hosszú ujjú felsőt és beültem az ablaknál lévő fehér laptopomhoz. Felnyitottam a gépem és már kerestem is rá, hogy lehetséges-e megálmodni előre dolgokat. Keresgélés közben megittam a vizemet és elkezdtem enni a chipset is. Találtam egy oldalt ami eléggé meg győzött. Leállítottam a zenét, hogy jobban értsem a le írottakat.
,,Alvás közben az agy az éber állapotbeli problémákat igyekszik feldolgozni. Nem véletlen, hogy gyakran álmodunk az éber állapotbeli gondjainkkal!"
Nem nagyon értettem, hogy az álmom milyen kapcsolatban áll az "éber állapotbeli problémáimmal". Tovább olvastam...,,Az álmokat nem kell misztifikálni - a pszichológia sokáig élt ebben a tévhitben. Az álmokat megmosolyogni kell, és minél félelmetesebbek - annál jobban örülhetünk, hogy csak álmok. Persze krízis idején többet álmodunk, és álmaink tele lehetnek félelemmel és zavarodottsággal - ami csak azt bizonyítja, hogy az agy alvás közben is bizonyos tevékenységet végez; krízis esetén az agynak aktívabbnak kell lennie, mint egyébként, mert dolgoznia kell annak leküzdésében. Az írók, művészek, kutatók is rosszul alszanak az alkotás lázában és mindenfélét álmodnak, mert az agyat az alkotói munka közben nem lehet szünetre kapcsolni. Az álom tehát a szellemi tevékenységnek is a mércéje, ami nagyon gyümölcsöző lehet - ez az értelmezéstől függ"
Aha! Most már biztos vagyok benne, hogy...nem hiszem, hogy ezt valaha megfogom érteni. Lecsuktam a laptopot, és a fejemet az asztalra hajtottam.
Rendben. Gondoljuk át, biztos csak valami véletlen. Lehet, hogy az agyam így próbálja feldolgozni apu halálát és a sok fájdalmamat? Sóhajtottam egyet. Felálltam és az ágyammal szemben lévő polcra néztem, ahol volt egy képem apuval. Leűltem az ágyamra és csak néztem a képet. Megpróbáltam megint végig gondolni ezt az egészet, de olyan fáradt lettem hirtelen, hogy muszáj volt lefeküdnöm aludni.

A világos barna hajú fiú most velem szemben állt kitárt kezekkel a nap felé fordítva fejét. Felém nézett és leengedte a kezét, már tudtam Adam az. Bágyadtan rám mosolygott, majd egy vékony vércsík lett a szája szélén és egész testét elkezdték sebek borítani amikből rengeteg vér folyt. Mintha ő ezt nem vette volna észre, csak a szájánál törölte le a vért és meglepedten bámúlta kezét. Ismét rám nézett, tett felém egy lépést kinyújtott kézzel..megakart érinteni. Éreztem, hogy egyre jobban elfog a félelem, legszívesebben sikítanék vagy elfutnék, de a hangszálaim mintha megfagytak volna, mintha valami jeges kéz szorítaná, nem jött ki semmilyen hang a torkomon. A lábaim meg belegyökereztek a földbe, még csak hátrébb sem bírtam lépni, hogy Adam ne érjen hozzám. Viszont mielőtt megérinthetett volna összeesett. Éreztem, hogy arcomat könnyek égetik, sikerült megmozdítani a lábam és futásnak eredtem.
 -Miért nem ébredek fel? Ilyenkor már ébren szoktam lenni! Most mégis miért nem?- kiabáltam. Lihegve megálltam, félig lehajoltam és a kezemet a combomra támasztottam, mélyeket lélegeztem. Majd mikor már nem szúrt az oldalam kiegyenesedtem. Egy erdőben voltam, a vállam fölött hátra néztem, már nem láttam Adam testét. Vettem egy mély levegőt, mikor meghallottam valami morgás szerűt. A követező pillanatban valami leterít a földre és a jobb kezem a szájában amiből vér csorog. Felkiáltottam, próbáltam kimászni a lény szorítása közül, de túl nehéz volt. Az a valami leszállt rólam.
 -Ne gyere ide többet vagy megbánod, Alice!- suttogta összeszorított fogakkal. Nem tudtam megfigyelni, hogy, hogy néz ki mert a kezemen lévő harapással voltam elfoglalva amiből folyt a vér. Rátapasztottam a bal kezemet a sebre, a lény rám morgott majd ott hagyott. Nehezen felálltam, elindultam arra amerről jöttem, remélhetőleg. Nem sokáig jutottam, sok vért vesztettem és a lábaim felmondták a szolgálatot. Elájultam.

Nehezen kaptam levegőt és hányingerem volt mikor felébredtem. Kirohantam a fürdőbe, letérdeltem a wc-hez, de csak öklendeztem. Leültem, éreztem, hogy sajog a jobb karom. Ránéztem és láttam, hogy ott a harapás nyom. Nem sok kellett ahhoz, hogy felsikoltsak. Szaporábban vettem a levegőt. Gyorsan felálltam és kinyitottam a kis szekrényt a mosdó alatt, kivettem belőle a fáslit és bekötöttem a kezem. Szörnyen fájt a harapás. Össze voltam zavarodva, most van valami a szobámban ami megharapott-de akkor valószínűleg még most is ott van-? Elindultam vissza a szobámba. Megkerestem a villanyt és felkapcsoltam. A fény bántotta a szemem kellett néhány másodperc mire megszokta a szemem. Elfordultam a kapcsolótól, hogy szembe találkozhassak a lénnyel, de nem volt semmi a szobában. Megnyugodtam, rápillantottam az órámra. Negyed négy, rendben...visszaaludni úgysem tudok. Felkaptam magamra egy nadrágot és a Romones-es pulcsimat is magamra rángattam. Benyitottam anyu szobájába, nem volt még itthon, biztosan valami jó munkát kapott messze. Sóhajtottam beletörődve ebbe a ténybe. Leszaladtam a lépcsőn, felvettem a cipőm és kiültem az ajtónk előtti lépcsőre, ahol rögtön kigyulladt az érzékelős lámpa. Mélyeket lélegeztem a hajnali levegőből, majd halk motorzúgásra lettem figyelmes. Egy motor állt meg az egyik ház előtt - talán Suzuki- két ember ült a motoron, az egyik leszállt és nevetgélve beszaladt a házba. A srác, - gondolom hogy fiú- beindította a motort és hozzám robogott vele.

2014. július 5., szombat

II. Fejezet




-Ali! Mi újság a legeslegjobb barátnőmmel így vasárnap? - kis csend következett- ..9 órakor?- éreztem a hangján, hogy nagyon boldog, rám is ragadhatott a boldogságából mert nem hallatszódott a hangomon, hogy sírtam..szerencsére, ha megtudná teljesen kiakadna.
- Mit szeretnél Cecy?- kérdeztem, mert éreztem hogy szeretne valamit tőlem.
 -Honnan tudtad, hogy....- be sem fejezte a mondatot- Jó oké, te az ilyenekre ráérzel. Csak arra szeretnélek megkérni édesem, hogy gyere el velem egy foci meccsre.
- Nem, nem és nem erre nem tudsz rá venni!- utáltam mikor ilyen hülyeségekre hívott- tudod hogy ki nem állhatom a focit!
- Ali légy szíves!- hallottam a hangján azt a Cecys könyörgést mikor mélyen a szemedbe néz és kutyapofit vág, igen neki ez bejött, de nem nálam..vagyis nem mindig, de most nem akartam a csapdájába esni. - Egy csomó kigyúrt helyes pasi lesz kint, muszáj jönnöd!
- Cecy...
- Alice! Rád férne már egy pasi, teljesen kivagy éhezve meg minden. Ott szerezhetnél. - Kínosan belenevettem a következő mondatába így szerencsére nem értettem. -Na akkor eljössz ugye? Oké! Akkor 10 perc és ott vagyok! Szia Ali!- és már lerakta. Hát ha a könyörgés nem jön be, akkor rövidre zárja és észre sem veszed de igent mondasz neki. Így hát felszaladtam a szobámba, felkaptam magamra egy Ramones-es pulcsit a cicanadrágot pedig lecseréltem egy fekete farmerre. Egész alakos tükörhöz álltam és egy kis sminket leheltem magamra - kihúztam a szemem plusz szempilla spirál- kiengedtem a hajamat, megfésülködtem és fújtam rá egy kis hajlakkot, hogy nagyjából úgy maradjon.
Következő pillanatban már hallottam, ahogyan Cecy autójának ajtaja csapódik és pár másodpercre rá már csöngetett is. Lesiettem a lépcsőn felkaptam a szürke rövid szárú converse cipőm, és már kint voltam Cecy mellett. Beszálltunk a merci smart roadsterjébe és halkan elrobogtunk a házunktól. Út közben barátnőm csak beszélt, pletykált és beszélt hozzám miközben én az elsuhanó fákkal szemeztem.
- Ali hallod amit mondok?- kérdezte kis aggodalommal a hangjában.
-  Öhm igen persze.
- Akkor mi a véleményed?- felvonta a szemöldökét.
- Igazad van. Tényleg hülye Emma, hogy csak úgy lefeküdt egy ismeretlen sráccal - mondtam miközben még mindig a fákat figyeltem. Elkezdtünk lassítani, előre néztem és láttam előttünk a pályát. Sóhajtottam egyet.
- Jaj, ne legyél már így lelombozva! Jó lesz bízz bennem!- vigyorgott rám- Majd keresünk neked egy jó pasit-kacsintott egyet. Cecyt, Cecily Pride-ot már kiskorom óta ismerem, épp úgy mint bátyát Doriánt. Imádom Cecyt mindig kiállt mellettem ha kellet sokszor bajba keverve magát, de sosem zavarta..vagy nem mutatta ki.
Kiszálltunk a kocsiból és Cecilly elindult szinte ugrálva a sportpálya felé, én lassan mentem utána. A kapuban bevárt és átölelt a vállamnál.
- Nézz körül Ali! Szagold a levegőt! Érzed? Érzed ezt a férfias illatot? Ez itt a mennyország én mondom!- suttogta, majd mikor egy srác odament barátnőmhöz elengedte a vállam és a srác nyakába ugrott, én legszívesebben haza szaladtam volna.
- Hellóó - köszönt rám a srác
- Ali ő itt Edward Shelley, a legjobb hátvéd- mondta miközben megütögette a hátát.
- Aha.. Szia- erőltettem egy mosolyt magamra. Edward már nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de a hangosbemondó jelezte, hogy 2 perc és kezdődik a meccs. Gyorsan elköszönt, rám villantott még egy utolsó mosolyt és már futott a csapatához.

Cecyvel elindultunk helyet keresni a lelátón. Barátnőmön láttam, hogy nagyon összpontosít a Kígyók cserejátékosai mögött lévő helyre. Sikeresen lerohanta a helyet egy sráccal együtt, láttam ahogyan Cecily szúrós szemmel méregeti a fiút mellette. Majd felém nézet és intett hogy menjek már. Nagy nehezen levágódtam mellé.
- Valld be elég jó pasi ez az Edward. - mondta mosolyogva. - De ő sem rossz itt mellettem- suttogta tovább, kissé előre dőltem, hogy meglessem a srácot.
- Na ne!- mondtam kicsit talán túl hangosan, mert a pasi rám bámult én meg gyorsan visszahúzódtam.
- Mi az, tök helyes?!- ránéztem még egyszer a srácra, ő csak mosolygott.
- Szia- mondta Adam.
- Ismeritek egymást?- kérdezte Cecy felvont szemöldökkel, bólintottam egyet. - Honnan?
- Szemben lakok vele, és ma reggel megkérdeztem tőle, hogy merre van egy jó étterem. - felelte helyettem Adam mosolyogva. Barátnőm rám nézett és gyanús mosolyra húzta száját.
- Mit gondolsz Aliról?- fordult hirtelen a srác felé, sötétbarna hajával enyhén megcsapott.
- Helyes lány-nézett rám vigyorogva. - de ezt már neki is mondtam-bambán belebámultam az arcába. Cecily is rám villantotta fogszabályzós mosolyát.

Mire vége lett a meccsnek már legszívesebben meghaltam volna. Annyira kínos volt, hogy Cecy ott magyarázott mindent rólam Adamnak. Szerencsére a Shelley gyerek elhívott tőlük.
- Hallod Alice, nem szeretnéd megadni a telefonszámod? - kérdezte egyre vörösebb arccal, kis cuki gondoltam magamban. Rá mosolyogtam Edwardra és megadtam neki a számom. Mosolyogva megköszönte és elment megünnepelni a csapattársaival a győzelmüket a Medvék ellen. Visszaindultam Adamék felé, akikhez még csatlakozott egy barna szinte már szőke hajú kislány. A kislány udvariasan köszönt nekem.
- Jössz Adi? - kérdezte kissé pöszén a lány. Adam rám majd a kislányra nézett.
- Még maradok, úgy is megígértem az egyik srácnak, hogy segítek neki edzeni.
- De..Szóltál anyuéknak?
- Igen Zora - ezzel megsimogatta a kislány fejét- Mond meg anyuéknak, hogy majd este 7 körül megyek. -rá mosolygott aztán rám nézett és félre billentette a fejét.
-Ő a húgod? - Kérdezte Cecy, miközben Zorát nézte ahogyan szülei felé ment.
- Nem szerintem a szeretője.... -mondtam vigyorogva. Ezzel sikerült mindkettőjükből nevetést kicsalnom, én csak mosolyogtam. Adam elköszönt és elment az egyik focistához, hogy elkezdjék az edzést.

2014. július 2., szerda

I. Fejezet




Világos barna haja megcsillant a fényben, nem volt rajta felső, most tisztán kirajzolódtak a tetoválásai a hátán. Kitárt karral állt, fejét a nap felé szegezte. Majd halvány vörös csíkok szabták a hátát és a karját, Ő összegörnyedt. Az egész teste csupa vér volt. Végül összeesett, mint egy rongybaba. Majd csak feküdt a poros úton, ahol egyre nagyobb tócsa vette körül testét.

Izzadtan ébredtem a már megszokott rémálmomból. Émelyegve felültem ágyamon és a velem szembe lévő képre kezdtem fókuszálni még el nem múlt a hányingerem. Majd felálltam az ágyról és elindultam a saját fürdőmbe. Mielőtt elkezdtem volna a fürdéshez készülődni belenéztem a tükörbe. Szörnyen néztem ki, nem is vizslattam magam tovább inkább levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Forró vizet engedtem magamra, hogy megpróbáljam elmosni a rémálmom emlékképét...nem sok sikerrel. Nehezen ki tántorogtam a tükör elé, újból megvizsgáltam magam. Már nem voltam annyira rémes látvány, sötétkék hajam nem állt szanaszét, vizesen tapadt az arcomhoz és hátamhoz. Szűrkés szememben zavarodottság, félelem és magány tükröződött.
Gyorsan megszárítkoztam, felkaptam egy bugyit meg egy melltartót. Oda álltam az egész alakos tükrömhöz és végigmértem magamon. Jobb combomon még látszódtak a vágások, melyeket magamnak okoztam, bal combomon büszkén viseltem halálfejes, rózsás tetoválásomat. Enyhén magamra mosolyogtam. Megfordultam és kikaptam a gardróbomból egy fekete cicanadrágot és egy hosszabb fehér fekete mintás felsőt. Magamra rángattam a ruha darabokat és a hajamat egy laza konty szerűségbe fogtam.
Már nyitottam volna ki az ajtót, mikor megtorpantam és fejemet az ajtónak hajtottam. Nagy levegőt vettem.. majd kifújtam
- Nem akarok lemenni, úgysem fog semmi változni, minden a régi, ugyan úgy megszívom ezzel a nappal is mint a többivel.... De legalább ma nem volt suli. - Felemeltem a fejemet és kinyitottam az ajtót. Lenéztem az ajtóm előtt álló korlátnál, nem volt senki a nappaliban, szerencsére. Lassan elindultam lefelé a lépcsőn. A konyha felé vettem az irányt, megálltam a boltív alatt és nekidőltem a félfának. Itt sem volt senki, majd megláttam egy papírt a metál színű hűtőnkön. Oda lépkedtem és elolvastam a papíron lévő szöveget.
,,Hercegnőm, sajnos itt kellett, hogy hagyjalak, mert kaptam egy fontos üzleti hívást. Estére otthon leszek remélhetőleg. Szeretlek Alice hercegnőm!!
- Anyu"
Halványan rámosolyogtam a papírra. Szerettem, hogy anyu nem a modern szülőkhöz tartozott és nem hívogatott állandóan, hanem inkább leveleket hagyott nekem.
Leraktam a papírt a pultra és kinyitottam hűtő mellett lévő szekrényt müzli után kutatva. Kivettem egy csokisat majd a hűtőből a tejet, összeöntöttem a kettőt. Már indultam volna az étkező asztalhoz mikor csöngettek és kopogtak. Leraktam a tálat az asztalra és kinyitottam az ajtót.
- Szia!- villantotta felém gyönyörű mosolyát az idegen. - A nevem Adam és most költöztünk ide a szüleimmel- intett a szemben lévő házra. - Tudnál nekem segíteni egy kicsit? - Kérdezte még mindig mosolyogva. Csak bámultam rá, nem tudtam mit válaszolni. Annyira idegesített, hogy még mindig mosolyog, legszívesebben ráordítottam volna, hogy fejezze már be. Végül csak bólintottam.
- De jó!- és igen, még mindig nagy vigyor volt az arcán, miközben elővett egy lapot és felém mutatta. – Meg tudnád mutatni, hogy hol van legközelebb egy jó étterem? - Rábámultam a térképre, összeráncoltam a homlokom és gondolkodtam. Hirtelen egy étterem sem jutott eszembe.. nem csodálom már 2 éve nem jártam egyben sem pedig régen sokat jártunk anyuval és...apuval. De mikor egy újabb étterem látogatást akartunk tenni minden rosszra fordult. Karamboloztunk, anyunak eltört az egyik bordája és a lába, 2 napig kómában feküdt, apu ez alatt halt meg. Nekem semmi bajom nem lett egy kisebb agyrázkódáson és egy kéztörésen kívül.
Végül csak eszembe jutott egy étterem.
-A Sunny Dinner itt van nem messze- mutogattam a térképen az utat odáig- nem nehéz rátalálni- mosolyogtam rá.
- Köszönöm! Tényleg!- nézett a szemembe. - Aranyos vagy...és szép. - mondta még nagyobb mosollyal az arcán, majd sarkon fordult és gyors léptekkel elindult oda ahol a szülei álltak egy szürke Audi mellett-felvágósak- én csak bámultam a srácra.
Mielőtt Adam beszállt volna a kocsiba rám nézett és integetett. Csak néztem ahogy elhúzza a csíkot, mikor már nem láttam a kocsijukat bementem a házba. Legszívesebben visszafeküdtem volna a jó puha meleg ágyamba, de tudtam, hogy úgysem tudnék aludni a rémálom miatt. Visszamentem a müzlimhez és elkezdtem enni. Miután befejeztem lehajtottam a fejemet és gondolkodtam. Mint mindig most is sikerült addig agyalnom még fel nem idegesítettem magam. Hirtelen álltam fel, a szék mögöttem eldőlt, én csak álltam és támaszkodtam az asztalnak idegességtől sírva. Nem akartam megint így érezni magam, de sikerült elszúrnom. Megszólalt a telefonom, rápillantottam a nagy kijelzőjére "Cecy" a legjobb és egyetlen barátnőm hívott rendületlenül. Megpróbáltam nem szipogni a sírástól, majd úgy a tízedik kicsengésre felvettem szegénynek.

Na kezdjünk neki!


Ha már ide tévedtél valami csoda folytán leírom neked, hogy mit szeretnék ezzel a bloggeres izével alkotni. Beszeretném nektek mutatni az irományom. Címe nincs, szóval adhattok ötleteket majd..:D na köszi egyenlőre a figyelmet. Segítséget, kritikát, ötletet elfogadok.

Csáó: Hjklé (nemtudom, hogy miért ez a nevem....)